Gondolatok

Szász József,  Vámosatya Lónyay Menyhért-díjas polgármestere vagyok. Legfőbb hivatásomnak tekintem, hogy megőrizzem azokat az értékeket, emlékeket, amelyek Vámosatya múltját és jelenét érintik, valamint eredményesen szolgálják a helyi és a társadalmi környezet működőképességét, az önkormányzat Képviselő-testületének értékteremtő és alkotó munkáját.

Mottómnak tekintem Milan Kundera cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista igaz sorait: „Az ember értéke pedig abban rejlik, amiben túlnő önmagán, abban, ami másokban megmarad belőle, és amit másoknak jelent.”

Dr. Szabó József János hadtörténész vagyok. Több évtizedes barátság fűz Szász József polgármesterhez. Beszédei előtt telefonon felhív és elmondja, mi lenne a mondandója, aztán én ezeket a gondolatokat megkísérlem szép szavakba önteni. Nekem is van mottóm, Ratkó József Kis Ars Poetica című verse: „Káromkodások, / vasgyúró kalapácsok, / szerszámszívű és földszívű / szántóvetők, kovácsok / között nőttem fel, végül is avégre, / hogy szép szót helyettük találjak / a kőre, / a tücsökre, / az égre.”

Ezekből a 2013 és 2020 között született beszédekből válogattam néhányat, amelyek engem is magukkal ragadtak. Előre bocsájtom, ezek Szász József Vámosatya polgármesterének a gondolatai, én csak formába öntöttem.

 

A Nemzeti Összetartozás Napján

A Nemzeti Összetartozás Napján mi a jelenben élők a múltunkra emlékezünk és a jövőbe tekintünk. A XXI. század új kihívásokat állít elénk, az új kérdésekre, új válaszok kellenek, és tudnunk kell, hogy ebben a munkában mi magyarok számíthatunk-e egymásra. Szűkebb környezetünkben mi itt Vámosatyán egy összetartó közösség vagyunk. Nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Nap nap után találkozunk azon nemzettársainkkal, rokonainkkal akiket a trianoni határ elszakított tőlünk.

Erre a szomorú napra mégis úgy kell emlékeznünk, hogy közben más nemzetek ne tekintsék ezt ellenségeskedésnek. Mint ahogyan az elveszített háborúért sem a föld népe volt a felelős, úgy Trianonért sem lehet hibáztatni a tőlünk elszakított szomszédos népeket.

Jogos, ha az emberek szeretnék megérteni a miértet ám nem szerencsés, ha a lényeget elfedő magyarázatok születnek. Az első világháborút mi a vesztesek oldalán fejeztük be. A győztes Franciaország miniszterelnöke Clemenceau arra törekedett, hogy egy francia érdekszférába tartozó tömb állja útját a szovjet-orosz kommunizmusnak, és fenyegető súllyal legyen jelen Németország hátában. Kemény ember volt, megalkuvás nélkül képviselte Franciaország vélt vagy valós érdekeit. Az már más kérdés, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia helyén létrehozott franciabarát kisantant államok mennyire váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A történelem azóta bebizonyította: semennyire, ám a magyarság máig tartó sérelmet szenvedett.

Objektív módon ma annyit jelenthetünk ki – történészek ebben egyetértenek -, hogy az első világháború után Magyarország „büntetésének” mértéke eltúlzott volt és indokolatlan, egyedül a nagyhatalmak pillanatnyi érdekét szolgálta.

Végezetül Wass Albert szavait idézem: „A történelem kereke gyakorta fordul, és néha jót fordul és néha rosszat. Az marad meg rajta csupán, ki igazsággal jár…” Nos, a történelem kereke számunkra 100 éve rosszat fordult, ám csak rajtunk múlik, hogy igazsággal járjunk és mégis rajta maradjunk.

 

Csigatészta

A magyar népi táplálkozásban mindig fontos szerepet foglaltak el a levesek, elsősorban a húsból készítettek. A húslevesekbe a háziasszonyok többféle tojásos, gyúrt tésztát tettek, s az eltelt évtizedek során lassan kialakult, hogy melyik levesbe melyik tésztaféle a legízletesebb, a leg odaillőbb. A csigatészta, vagy más néven lúdgégetészta volt régen a tésztafélék „királynője”, ugyanis nagyon idő- és energiaigényes volt az elkészítése. A fontos életesemények és ünnepek, mint a lakodalom, disznótor, keresztelő, karácsony, húsvét, pünkösd étkezéseinek fontos része volt a csigatésztás húsleves, amelynek tésztáját sokszor a család nőtagjai összegyűlve már az ünnep előtt egy héttel nekiláttak elkészíteni.

A lakodalmak előtt egy-két héttel „hívogattak csigát csinálni”. A fiatal pár, amikor ellátogatott rokonaihoz, hogy meghívja őket közelgő esküvőjükre, egyben a háziasszonyt is megkérte arra, hogy jöjjön el segédkezni a csigakészítésnél. A meghívást nagy megtisztelésnek vették az asszonyok. Az összejöveteleken mindenki hozta saját csigakészítő eszközét a szövőbordából készített csigacsináló bordát és a hegyes végű fapálcikát. Az apró kockára vágott vagy csipkedett tésztát elhelyezték a deszkán, bordán, majd a pálcika segítségével csiga alakú tésztává sodorták.

A tészta készítése során az asszonyok sokszor énekeltek, beszélgettek. A fiatal lányoknak különösen fontos volt ez az alkalom, ahol csak nők vettek részt, ugyanis itt hallhattak számukra addig még nem ismert dolgokat, amelyeknek felnőve hasznát vehették.

A munka végeztével pedig megjelentek a férfiak muzsikával, borral, így gyakran mulatozással ért véget a tésztakészítés napja.

 

Húsvét

Gyermekkoromban két ünnepnek örültem nagyon. Az első természetesen a Karácsony volt az ajándékokkal, a fenyőfa illatával, de a Húsvétnak ugyanúgy örültem. Mint kicsi gyermeket nem foglalkoztatott a keresztény kultúrkörben elfoglalt jelentősége, viszont imádtam a vele járó készülődést, sütést, főzést, aztán a hétfői nagy forgatagot. Ma, a járvány miatti bezárságban kicsit szomorúan várjuk az ünnep eljövetelét.

Számomra a Húsvét kettős jelentőséggel bír. Mint keresztény ember átélem a feltámadás misztériumának magasztosságát, de mint gyarló ember ünneplem az újrakezdés, a tavasz beköszöntének csodáját is.

Kinézek az ablakon, megcsodálom a fehér és rózsaszín virágos fákat, a rügyeket. Színes lett a világ és illatos. Ez nem csupán virágillat, hanem az újjászületés mámora. Úgy gondolom, a feltámadás nemcsak a hívők ünnepe, hanem minden emberé. Kívánom, hogy ebből a szomorú helyzetből minden vámosatyai lakos egészségesen kerüljön ki.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek és egész családjuknak Áldott, Húsvéti Ünnepeket!

 

A Beregi Többcélú Kistérségi Önkormányzati Társulás ülésén I.

Sok szeretettel köszöntöm önöket a Beregi Többcélú Kistérségi Önkormányzati Társulás ülésén. Nagy Örömömre szolgál, hogy én, mint korelnök nyithatom meg az alakuló ülést. Térségünk múltja bővelkedik olyan személyekben, akiknek gondolatai örök érvényűek, mind a mai napig meríthetünk, belőlük erőt, hitet. Most is egy ilyen személyt citálok ide önök elé.

Lauka Gusztáv író, költő, humorista, a Petőfi társaság tagja Vitkán született, 1818-ban. 1843-ban egyik művével – két évvel Arany János előtt – elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. 1847-ben a pozsonyi országgyűlési ellenzék, 1848-ban pedig a Honvédelmi Bizottmány jegyzője, 1849-ben belügyminisztériumi titkár Debrecenben. A szabadságharc leverése után bujdosni kényszerült. A Petőfi Társaság 1876-ban, megalakulásakor tagjává választotta. Fordulatos meséi, könnyed élcelődő stílusa saját korában nagy népszerűséget biztosítottak számára.

Hegedüs Géza, a magyar irodalom arcképcsarnoka című művében ekképpen ír róla: „Azt hiszem, Lauka Gusztávot soha életében senki se vette komolyan, de nem is tartott igényt arra, hogy komolyan vegyék. Az volt mindig is a fő igyekezete, hogy körülötte jókedvűek legyenek az emberek. Petőfi és Jókai jó barátja volt, ezeket a barátokat tartotta nagyoknak, az töltötte el büszkeséggel, hogy ezeknek az árnyékában élhetett. Csak ha másoknak – üldözötteknek vagy nyomorgóknak – volt nagyon nagy szüksége segítségre, akkor vetette latba saját szeretetreméltóságát. És ennek a végérvényesen komolytalan mellékszereplőnek mégis sajátos helye és jelentősége van irodalmunkban.”

Én úgy gondolom, és valószínűleg így is van, hogy Lauka Gusztávhoz hasonlóan a mi mellékszereplő kis térségünknek is sajátos helye és jelentősége kell hogy legyen Magyarország gazdasági és kulturális életében.

Lauka Gusztáv egy versrészletével kívánok önöknek, magunknak jó és eredményes munkát az elkövetkezendő időszakra: Ha reggel a` szép nap kisüt, / `S mosolyg az élet mindenütt – / Használd a` bájos életet, / Mert változó, `s ritkán nevet.

 

A magyarok világtalálkozójára

Én Vámosatyáról érkeztem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Tisza jobb partján fekvő kis faluból, ami az Európa Unió keleti határától 5 km-re fekszik. Területe: 2429 hektár, lakosainak száma: 613 fő. Ebből munkaképes korú: 393 fő, tehát majd a fele idős, már nem munkaképes. A munkaképesek közül is mindössze 26 főt tudunk itt helyben foglalkoztatni. Az elköltözött fiataljaink nem fognak visszajönni, nincs miért. Óvodánk még van, de az általános iskolásaink már Tiszaszalkán tanulnak.

Községünknek igen gazdag múltja, szegényes jelene és koldus jövője van. Nem panaszkodni akarok, mert mi ebbe nem nyugszunk bele. A gazdag múlt és természeti értékeink bemutatásával szeretnénk a szegényes jelent élhetőbbé a jövőt reménytelibbé változtatni.

A mindennapjainkat kísérő pénztelenség néha nagyon elkeserítő, de mégis az egyre szűkülő anyagi források mellett egyre gazdagabbak lettünk, mert gazdagok is voltunk történelmi építészeti értékekben. A pénztelenség nem a mi szégyenünk, hiszen az értékeket szorgos kezek hozták létre, gyakran ingyen munkával.

Ahogyan mi itt élünk, az az évszázadok óta itt élő falusi ember életmódja. Semmivel nem szegényesebb, mint egy nagyvárosban élőké, csak más. Mások az életkörülmények, de ugyanazok az örömök. Itt nincs színház, de van lekvárfőzés, disznótor, almaszedés és van énekszó. Itt nincs tömegközlekedés, de vannak állatok, jó szomszédok, jóízű beszélgetések, és az emberek mindig számíthatnak egymásra, mert itt az emberek egymásra is vannak utalva, jobban mint egy nagyvárosban.

A falusi ember számára a munka nem csak tevékenység, sokkal több annál, ez életforma, olyan érzelmi viszony a környezetéhez, amit nehéz megfogalmazni. Talán Pilinszky János költő fogalmazta meg ezt a legszebben: „A munka az önzetlenség iskolája. … Az önző igazában sose dolgozik, és sose gondolkodik egyszerűen azért, mert nem képes elfelejteni, szem elől téveszteni önmagát, önös érdekeit.” Mi itt vidéken nem csak beszélünk az önzetlenségről, hanem gyakoroljuk is azt.

Reményik Sándor 1925-ben a Trianoni diktátum után írott gyönyörű verse strófáinak utolsó sorai így szólnak:

„Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!

1925-ben ez a határokon túl rekedtek számára érthető volt. Akkor Magyarországon senki nem gondolta volna, hogy Reményik sorai 2019-ben az anyaországban is értelmet nyernek. Vámosatyának már nincs iskolája és bár temploma még van, de saját papja már régen nincs.

 

Az idősek világnapján

Az idősek világnapját 1991-ben rendezte meg először az Egyesült Nemzetek Szervezete. Itt Vámosatyán mi is immáron 10 éve tartjuk ezt az emléknapot minden év október első vasárnapján.

Az én tisztem az, hogy Vámosatya Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntsem önöket ebből az alkalomból. Önök, akik már nyugdíjas éveiket töltik, nem azért kelnek fel korán reggel, hogy a munkahelyre igyekezzenek. Elvileg nyugodtan élhetnének kedvteléseiknek.

De csak elvileg, mert nem igen találunk olyan nyugdíjast, akinek ne lenne valamilyen dolga, vagy gondja. Van, aki a pénz, a nyugdíj beosztásával küszködik, van, aki a betegséggel, van, aki nem győz a gyerekein, unokáin segíteni, ennek ellenére úgy érzi, hogy a család terhére van, és van, akit az egyedüllét gyötör és még sorolhatnám.

Az emberi életet hasonlíthatjuk akár a négy évszakhoz is, de talán a legszebben egy fa szimbolizálja sorsunkat. Először még kis magonc, cseperedve csemete, majd sudár lesz a termete, tele lesz zöld levelekkel, rügyekkel, virágba borul, termést hoz, aztán lehullajtja a sárguló leveleit, majd téli álmot alszik. Önök, de azt mondom inkább magamra gondolva, hogy mi most a levélhullajtásnál tartunk, ami ősszel történik.

Ősz van a természetben és ősz van az életutunkban is. Ilyentájt még bőven simogat minket a napsugár, ebben az időszakban van a betakarítás is. A mi életünk is erről szólt. Nehézségek közepette felneveltük, majd útjára bocsájtottuk gyerekeinket. Most pedig unokáink életét egyengetjük türelemmel és alázattal.

De ahogyan az ősz is lehet borús, bánatos, szomorú, latyakos, a mi életünkben is vannak nehézségek. Már nem tudunk olyan könnyedén és gyorsan mozogni, hol itt fáj, hol ott fáj. Megvívtuk már az élet nagy, merész csatáit. Fiatalon az élet becsét nem érezvén sokszor pazarlóan bántunk lehetőségeinkkel. De az élet adta tapasztalatok idővel bölcsességgé nemesedtek.

,,Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó a teste, hanem hogy ki lakik benne!” – írja Müller Péter író.

Egy másik írónk, az erdélyi Sütő András így ír a szépkorúakról: „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” A mi világunk Velünk, apáink, nagyapáink életével, munkásságával kezdődött. Ők építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozza meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt hitet és bátorságot.

Kívánom községünk szép-korú lakosainak, hogy bajaik, problémáik ellenére is élvezzék életük minden egyes pillanatát. Az év minden napján érezzék a család, a társadalom megbecsülését. Érezzék, hogy szükség van Önökre, érezzék, hogy vannak dolgok, amit jobban tudnak, vannak dolgok, amit csak Önök tudnak, amit csak mi tudunk.

A község Önkormányzata nevében kívánok önöknek ebből az alkalomból erőt és hozzá jó egészséget.

 

A Beregi Többcélú Kistérségi Önkormányzati Társulás ülésén II.

Tisztelt Társulási Tanácsülés!

„Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.” Mondta Széchenyi István, Kossuth Lajos által a legnagyobb magyarnak nevezett gróf, aki lemondva nemesi előjogairól, a polgári Magyarország megteremtésének élharcosa volt a reformkorban.

A magyar nemzetet kísérelte meg több célért egy irányba vezetni. A Társulás Tanácsának is azt a célt kell megvalósítania, hogy a községek különböző adottságait ismerve közös nevezőt találjon számukra és megtalálja a fejlődés optimális lehetőségét.

A Modern Falvak és Kisvárosok Programjával a kormány azt kívánja elérni, hogy érdemben növekedjék a vidéki lakosság népességmegtartó ereje, azaz a kisebb településeken élők ne költözzenek a nagyobb városokba, sőt, lehetőség szerint a városiak számára is vonzó alternatívát jelentsen a vidékre kitelepülés. A program keretében éppen ezért – egyebek mellett – a foglalkoztatás növelése, a közlekedési feltételek javítása, az oktatás, az egészségügy, a kulturális és a sportélet színvonalasabbá tétele, valamint a jobb életminőség kialakítása a cél.

A program azt sugallja, hogy minden rendben van, csodálatos terveink vannak és azokat meg is tudjuk valósítani. Minden rendben van, csak kicsit fejleszteni kell, az oktatást, az egészségügyet. Nos, véleményem szerint semmi sincs rendben. Településeink legnagyobb problémája a munkanélküliség. A kilencvenes évek közepén a környék nagyobb munkáltatói megszűntek, és azóta sem történt beruházás, nem jöttek létre olyan munkahelyek, amik tömegesen foglalkoztatnának embereket. Ha mégis létrejöttek volna ilyen üzemek, gyárak, az emberek nem tudnának bejárni dolgozni, mert településeink csak autóbusszal, vagy gépkocsival közelíthetők meg. Vonat is csak Vásárosnaményig közlekedik. Az infrastruktúra fejlesztésre az országnak nincs terve, nekünk meg nincs pénzünk.

A helyben végzendő munkára a közfoglalkoztatás jó lehetőség lenne, ezt azonban a rugalmatlan működés miatt nem lehet kihasználni. Az elmúlt öt év tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a közfoglalkoztatás eredeti funkciója nem minden esetben működik jól. A közmunka program mára zsákutcává vált, mindössze a munkanélküliségi adatok kozmetikázására jó. A falvak többségében továbbra is polgármesterfüggő, hogy értelmes vagy haszontalan munkára kényszerítik-e a legszegényebbeket.

A kistérség új Tanácsának fontos szerepe lesz, mert – ha tetszik, ha nem – az állami normatívák egy része most már a kistérségeken keresztül kerül elosztásra. Tudomásul kell vennünk, hogy ennek a hét embernek a zökkenőmentes együttműködésén múlik a 27 települést számláló kistérség sorsa. Csapatmunkára lesz tehát szükség. A csapatmunkával kapcsolatban pedig egy nemrég Nyíregyházán olvasott graffiti jut az eszembe, ami így hangzik: „A csapatmunka lényege: mindig van kit hibáztatni.” Nos, kívánom Önöknek, nekünk, hogy miután elvégeztük a közös munkát, senkit ne tudjon hibáztatni sem a kormányzat, sem a lakosság. Ehhez kívánok a Tanácsnak Vámosatya lakossága nevében minden jót, erőt és egészséget.

 

Egy kulturális program elé

Amikor kedves barátom Nick Ferenc a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnöke felhívott, hogy lenne Vámosatya számára egy érdekes, kulturális ajánlata. Egy szál harmonikával egy előadó a falvak kulturális hagyományairól szóló zenés humoros előadást tartana itt Vámosatyán. Az ajánlat hallatán az alábbi gondolatok cikáztak a fejemben:

Hagyomány? Mit jelent az itt Vámosatyán? Van nekünk olyan? A lexikonokból tudjuk, hogy a kulturális örökség, az őseinktől eltanult népművészet bármely formája és alkotása, amely régebbi korokból írott feljegyzésekben fennmaradt, vagy íratlanul száll nemzedékről nemzedékre, és egy közösségen belül továbbra is érvényesül. Igen, van ilyen, hiszen évek óta igyekszünk összegyűjteni mindazt, ami a falú múltját jelenti.

Na de mi is az a falú? Mezőgazdasági jellegű település. A városnál rendszerint kisebb, laza építkezésű, háziállatok tartására is alkalmas településforma. A házai általában földszintesek, nagyobb telken épülnek, konyhakert tartozik hozzájuk. A falusi embernek szüksége van tehát házra, földre, állatokra. Az utóbbi ma már alig-alig. No de humor? Kell-e humor a falusi embernek?

A humor és a nevetés életünk fontos része. A humor, a régi orvosok tanítása szerint az ember testi és szellemi jóléte. Tehát gazdagodjunk most itt, ha nem anyagilag, legalább szellemileg.

Mai előadónk egy szál harmonikával lép most önök elé. Mint tudjuk, a harmonikán közel minden zenei műfaj bemutatható. Magyarországon tévesen tangóharmonikaként hivatkoznak rá, ennek oka feltehetőleg a hangszer elterjedésének korai időszakára, a 40-es, 50-es évekre vezethető vissza, amikor is a hazai zenészek előszeretettel játszottak rajta tangót.

Amint látható, szép számmal eljöttek erre a kulturális programra, tehát van rá igény tangóharmonikával kísért humoros előadásra. Kíváncsian várjuk tehát a mai estét, kívánok önöknek jó szórakozást.

 

Advent Vámosatyán

Vámosatya Önkormányzata nevében szeretettel köszöntöm Önöket a harmadik adventi gyertya meggyújtása alkalmából. Mindezidáig hasonló rendezvény, közös adventi gyertyagyújtás nem volt községünkben. Úgy érezzük, az embereknek igénye van a hitre, igénye van a közös ünneplésre, a közösség melegére, biztonságára.

Nem újkeletű a keresztények adventi ünneplése. A keresztény kultúrkörben az Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza, amikor VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát. Ma már nemcsak a templomokban, de szinte minden otthonban helyet kap a decemberi várakozás idején az adventi koszorú. Ha az adventi koszorúra gondolunk, négy gyertyaláng jut először eszünkbe, pedig a legelső adventi koszorún – 1839-ben – sokkal több gyertya égett. Az első adventi koszorút Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkész készítette a hamburgi árvaház gyermekeinek egy kocsikerékből. A reá bízott gyerekeknek kívánta szemléltetni, milyen hosszú is az a szent idő, amely alatt felkészülhetünk Jézus születésére. Azon az első rögtönzött koszorún 4 nagy fehér gyertya világított a vasárnapokon, a hétköznapokon pedig a hétköznapok számától függően 19 vagy 20 kisebb, fehér gyertyát gyújtottak meg. A gyertyanaptár erősödő fényével jelezte a karácsony és vele Jézus születésének közeledtét. Az adventi koszorú készítése gyorsan divatba jött, a 19. század végére szinte minden családban általánossá vált a karácsony első négy hetét gyertyagyújtással ünnepelni.

A mi adventi koszorunkon négy gyertya van, a négy vasárnapot jelezve. Azt, hogy ma itt Vámosatyán nem csak a családok otthonaiban, vagy a templom falai között van adventi koszorú, az az önzetlenségnek és a közösségért való tenni akarásnak köszönhető. Székelyné, Dia készített a község lakói számára egy gyönyörű adventi koszorút, hogy a nagy várakozást közösségi élménnyé tegye. A megjelentek száma is bizonyítja, hogy sikerült.

Kedves Dia asszony! A vámosatyai önkormányzat és a falu lakossága nevében ezúton mondok köszönetet Önnek az

 

Karácsonyi köszöntő

„A Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák a halála után. A Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan.”

(Müller Péter)

Tisztelt vámosatyai polgártársunk! Gyermekkorunk karácsony ünnepén a fényt a fenyőfákon a nyugodt, békés lángú gyertya adta. A gyertya Krisztus szimbólumát jelentette az embereknek. Megsemmisül, miközben fényt és meleget sugároz.

Régen a kis falvakban, mint a mienk is, nem volt lehetőségük az embereknek drága, a valódi igényeket felülmúló, sokszor felesleges ajándékokkal meglepni egymást. A fenyőfát dióval, almával, mézeskaláccsal és színes papírlánccal díszítették fel, egyszerű, mégis hasznos dolgokkal ajándékozták meg egymást, amit sok esetben maguk készítettek. Egy zokni, egy sapka vagy egy kesztyű, talán nagyobb örömet váltott ki, mint ma a drága ajándékok.

Ma egyre nagyobb reménységgel várjuk a Karácsony megérkezését, csendességét, még akkor is, ha nincs kivel megosztanunk ezt a napot.

A karácsonyi időszak kiváló alkalom lelkünk, és kapcsolataink rendezésére. Kiváló alkalom, a félreértések, megbántások tisztázására. Mivel a szeretet nagylelkű és bátor, nincs sok értelme azon gondolkodni, kinek illik, vagy kell kezdeményezni. Ne feledjük, a szeretetet életünkben kell kimutatnunk egymásnak!

Kedves vámosatyai polgártársunk! Engedje meg, hogy az év végéhez közeledve, köszönetet mondjak azért, hogy egész évben segítette településünk fejlődését és az önkormányzat munkáját. Köszönöm a különböző társadalmi munkákban nyújtott segítségét és aktív részvételét.

Kívánom, hogy a szeretet és a vele járó békesség tegye széppé az ünnepüket. Leljék meg örömüket szeretteikben és embertársaikban, hogy a karácsonyt és az új esztendőt új szívvel és újult erővel kezdhessük. Fogadja szeretettel önkormányzatunk elismerő ajándékát.

Áldott, békés szeretetteljes karácsonyt és boldog új évet kívánunk önnek és egész családjának!

 

Vámos Települések Szövetsége

Tisztelt vendégeink! Egy addig ismeretlen községbe érkező látogatót rendszerint érdekli az, hogy hova érkezett. Nos, önök Vámosatyára érkeztek, egy Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye keleti részén, a Tisza jobb partján fekvő kis faluba. Az Európa Unió keleti határtól 5 km-re. Területe: 2429 hektár, lakosainak száma: 613 fő. Ebből munkaképes korú: 393 fő, tehát majd a fele idős, már nem munkaképes. A munkaképesek közül is mindössze 26 főt tudunk itt helyben foglalkoztatni. A fiataljaink nem fognak visszajönni, mert nincs miért. Óvodánk még van, de az általános iskolásaink Tiszaszalkán tanulnak.

Községünknek igen gazdag múltja van, jelene szegényes és s jövőjét most keressük. A gazdag múlt és természeti értékeink bemutatásával szeretnénk a szegényes jelent élhetőbbé a jövőt reménytelivé változtatni.

Nézzük tehát a múltat: községünk nevének „vámos” előtagja azt jelöli, hogy hajdan vámjoggal bírt. A kelet- nyugati kereskedelmi útvonalon fekvő település az átjárásért vámot szedhetett. Írott források már a XIII. században említették, a pápai tizedek lajstromában már, mint népes helységet jegyezték. Az egykori nagyobb lélekszámú községet korábban a nagyobb birtokok több oldalról határolták. Ezen nagybirtokok csekély megélhetést biztosítottak az itt élők számára. A településről a XX. sz. elején tömegesen vándoroltak ki Amerikába. A község 1930. évi népszámlálás alkalmával a hozzátartozó tanyákkal együtt még 1100 lakost számlált. A lakosság csökkenéséhez járult hozzá az is, hogy a második világháború végén a környékbeli fiatalok jelentős részét hadifogságba hurcolták. Az elesetteknek és elhurcoltaknak állított emléket a község emlékoszlopon nevük felsorolásával.

A XVI. században Büdy Mihály főispán építtetett itt kis családi várat, melynek romjait látogathatóvá és turisták kedvelt kirándulóhelyévé tettük.

Vámosatya vonzáskörzetében található a Bereg tüdeje, a Bockereki erdő, amely a Beregi-síkság legnagyobb összefüggő erdősége, gyönyörű tisztásokkal, gazdag és változatos élővilággal.

A falu egyik büszkesége a kora gótikus stílusban épült templom, melynek bejárati ajtajánál balra fenn, 1640-ből származó festett, reneszánsz-kori, virágos (tulipános) falkép, a szentély északi részén egy kőből faragott szentségtartó található. A fa harangtorony a 18. században épült.

A vámszedés helyén 2000 óta bővítgetjük a község emlékparkját, mely történelmünk fontos eseményeinek állít emléket.

2006-ban készült el az orvosi rendelőt, védőnői helységet és közösségi termet magába foglaló új, modern épület.

A község történelmi emlékeinek megőrzésére, bemutatására, a falusi vendégvárás és vendégfogadás céljára készült a falutörténeti látványtár, és más, a község múltjához kapcsolódó bemutató szobák, ahol fafaragó és életmód tábor kialakítását szeretnénk létrehozni, ahova várjuk az iskolákat egy hetes táborozásra, vagy 1-2 napos kirándulásra lovaskocsis várlátogatásra. Terveink vannak tehát, csak pénzünk nincs, és mire talán lesz, már az nem marad, aki megvalósítsa ezeket a szép elképzeléseket. Köszönjük, hogy ellátogattak hozzánk.

 

A vámosok állománygyűlésén

Megszokhattuk már, hogy változó világunkban csak a változás állandó. Kis hazánk is keresi a helyét ebben a nagy változásban, az ország vezetői próbálják jobban hatékonyabban működtetni az állam szervezetét.

Az ország versenyképességének növelése érdekében átalakították át az adó és vámhivatal szervezetét abban a reményben, hogy így talán rugalmasabban tud alkalmazkodni a gazdasági változásokhoz.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak a Nemzetgazdasági Minisztérium szervezetéhez sorolásával olyan ügyfélbarát adózási rendszert alakítanak ki, amely gyorsabb az eddigieknél és kevesebb adminisztrációs terhet ró az emberekre és a vállalkozásokra.

Az átalakítással az eddigieknél remélhetően egyszerűbb, átláthatóbb szervezet jött létre. Egy teljes hierarchikus szint, a regionális főigazgatóságok kikerültek a rendszerből, amely így kétszintűvé vált. A korábbi 79 szervezeti egységgel szemben 39-et alakítottak ki, ezzel jelentősen csökken a belső adminisztráció és felgyorsulhatnak a hivatali folyamatok.

Ezután Molnár Tamás, mint helyettes államtitkár felel a vámszakmai és a nemzetközi ügyekért, így nekünk is, mint a vámos települések szövetségének vele lesz kapcsolatunk. Mint minden átszervezéskor, a korábbi együttműködési megállapodásokat is meg kell újítani.

Már ránk is ránk fér a megújítás, hiszen az alapító polgármesterek közül, már csak ketten vagyunk hivatalban és az idő is alaposan eljárt felettünk. Szerencsére nem kell messzire utaznunk, mert a vámos régió központ immáron itt van Nyíregyházán, úgy is mondhatnánk, hogy hazajött. Újabb lehetőség ez számunkra, mert remélhetjük, hogy a központ vezetői hamarabb észreveszi, hogy bár ötleteknek, elképzeléseknek nem vagyunk híjával, de anyagi tekintetben meglehetősen kiürült a térség.

A tennivalókon elgondolkodva számba veszem szülőföldünk lehetőségeit és óhatatlanul is Váci Mihály szülőföldünk kiváló költőjének sorai jutnak az eszembe: „Baloldala ez a Hazának! / – a szív is e tájra esik; / botlásai itt jobban fájnak, / vergődése is közelibb.” Bizony így van, mi itt mindig jobban megszenvedjük azokat a bizonyos botlásokat és talán jobban is fájnak, mint máshol a hazában.

A 2017-es év a magyar vámtörténet jelentős éve, hiszen 150 éve indult el az állam által szervezett vám tevékenység. Ebből az alkalomból mi is számos rendezvényt, látványos és tartalmas eseményt terveztünk, azonban ezekre jelenleg nincs forrás. Az önkormányzatok átszervezésével a források nagy részét is elvonták, így nincs miből kigazdálkodni a rendezvényekhez szükséges forrást. Mi itt valamennyien nagy reményeket fűzűnk az újabb megállapodáshoz, hiszen ez az együttműködés kölcsönös előnyökön kell, hogy alapuljon.

Nem azért kell új együttműködési megállapodás, mert a régi kiüresedett volna, hiszen az eddigi munkánk bizonyítja, hogy tartalmas munkát végeztünk. Még 2011 decemberében írtunk alá a NAV Észak – alföldi Regionális Vám – és Pénzügyőri Főigazgatóság főigazgatójával együttműködési megállapodást. Minden megállapodás csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Ha megfelelő anyagi támogatáshoz jutunk, rajtunk nem fog múlni, hogy ezt a megállapodást kitöltsük tartalommal.

 

Közmunkások köszöntése

Tisztelt közmunkások, kedves vámosatyai lakosok! Bevezetőben néhány gondolat arról, mit jelent nekünk, az önkormányzatnak a közmunka program mert, hogy mit jelent önöknek azt a saját bőrükön érzik.

A település legnagyobb problémája a munkanélküliség. A kilencvenes évek középen a környék nagyobb városaiban gyakorlatilag az összes nagyobb munkáltató megszűnt, és azóta sem történt beruházás, nem jöttek létre olyan munkahelyek, amik tömegesen foglalkoztatnának embereket, így az ország összes hátrányos helyzetű településéhez hasonlóan, itt is a közfoglalkoztatás adja a lakosság többségének a megélhetését.

A rendszerben rengeteg lehetőség lenne, ezt azonban – a teljesen rugalmatlan működés miatt – nem lehet kihasználni. Az egyik érthetetlen és szürreális elvárás a munkafolyamatok részletes megtervezése, másfél évre előre. Előre meg kell írni, hogy adott napon melyik közmunkást hova osztjuk be. Úgy kell elképzelni, hogy én most szeptemberben megírom előre, hogy 2018 februárjában egy vámosatyai helyrajzi számon hányan és milyen munkát fognak végezni. Tehát nekem tudnom kell előre, hogy másfél év múlva xy éppen a fagykárokat kezeli majd a földeken, vagy az asztalosműhelyben farigcsál. Miközben azt sem tudom előre, hogy hány munkásom lesz, vagy szakadni fog-e aznap az eső. Ha pedig jönnek ellenőrizni, és a beírt két közmunkás aznapra kőműves munka helyett a földeken dolgozik, akkor meg is van a baj, és jön a büntetés.

Maga a közfoglalkoztatás egyáltalán nem rossz gondolat. Mi mindig úgy tekintettünk erre, mint egy tanműhelyre, ahol lehetőséget kapnak, hogy valamit megtanuljanak. Értelme ennek igazán akkor van, ha ezt a tudást, a munkából hazaérve, otthon is használni tudják.

Az elmúlt öt év tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a közfoglalkoztatás eredeti funkciója nem minden esetben működik jól. A program eredeti célja az volt, hogy visszatereljen a munka világába olyan embereket, akik akár évtizedekre leszakadtak a munkaerőpiacról. Nem az volt a cél, hogy az érintettek hosszú éveket töltsenek a rendszerben.

Ma már a kormányzat szakértői is úgy gondolják, hogy a program önmagáért létezik, ezért azt át kell alakítani. Készült is egy előterjesztés a közmunkaprogram átalakításáról, amit várhatóan januárban tárgyal a kormány. A közmunkára vonatkozó szabályok változtatása beismerése annak, hogy a program zsákutca, eddig inkább a munkanélküliségi adatok kozmetikázására volt jó. Eközben a közfoglalkoztatás több százezer embertől vette el az egyedüli lehetőségét annak, hogy megpróbálja magát kiszakítani a reménytelen szegénység világából. A falvak többségében továbbra is polgármesterfüggő, hogy értelmes vagy haszontalan munkára kényszerítik-e a legszegényebbeket.

Mi az önkormányzat itt Vámosatyán mindig is arra törekedtünk, hogy értelmes munkát tervezzünk a közmunkásainknak, mert ők nem csak munkaerő, de a szomszédunk, gyakran a rokonunk is. Most, ha körülnézünk ezen a szegény településen, minden a kezük munkáját dicséri, mert tudják, hogy nem csak maguk, de gyermekük, unokájuk számára teszik szebbé élhetőbbé a falut.

A falusi ember számára a munka nem csak tevékenység, sokkal több annál, ez életforma, olyan érzelmi viszony a környezetéhez, amit nehéz megfogalmazni. Én is Pilinszky János költőt hívom segítségül, hogy megfogalmazzam önöknek azt, amit mi gondolunk az önök áldozatos, nagyon kevés pénzért végzett lelkiismeretes munkájáról.

„A munka az önzetlenség iskolája. És fordítva, az önző ember minden valódi tevékenységre, minden valódi szeretetre és megismerésre – beleértve a valódi önszeretetet és önismeretet is – képtelen. Az önző igazában sose dolgozik, és sose gondolkodik egyszerűen azért, mert nem képes elfelejteni, szem elől téveszteni önmagát, önös érdekeit.” (Új Ember, 1974. Április 28.)

Köszönetünket és hálánkat fejezzük ki most önöknek azért az önzetlen munkáért, amit önmagukért és érettünk végeztek és végeznek.

 

Vámosújfalu (Szlovákia) VTSZ találkozó

Régen, ha a falu vezetői valami fontos információt, rendeletet, kérést ki akartak hirdetni, azt papírra vetették és a kisbíró kezébe nyomták. A kisbíró aztán fogta a pergődobját és végigjárta a falu utcáit, megszokott helyeken megállva addig verte a dobot, míg többen összeverődtek. Akkor akkurátusan elővette az elöljáróság hivatalos iratát és lassan, érthetően felolvasta. Ezt teszem én is, mert valami fontosat akar mondani Vámosatya népe, Vámosújfalu lakosságának.

Vámosatya önkormányzata és lakossága tisztelettel megköszöni a meghívást a vámos települések találkozójára. Településünk árpád-kori emlékekkel rendelkezik, van templomunk vár-romunk és mindent elkövetünk, hogy a hagyományainkat életben tartsuk, mert a mi vidékünk nem olyan gazdag, mit a hegyaljai községek, a lehetőségeink is szerényebbek. Mi mégis gazdagnak érezzük magunkat, mert a múltunk gazdagsága, a jelenünk reménysége.

Vámosújfaluba készülve ismerkedtünk a község történelmi és gazdasági értékeivel. A község helységnév magyarázatai igen elgondolkodtatóak. Az egyik szerint az itt járó idegenek gyakran „vérvámot” fizettek, azaz a verekedő, virtuskodó falubeliek gyakran helybenhagyták, az idegeneket. Ismerve a mi községünk, Vámosatya helységnév magyarázatát és a többi vámos települését is, a „vérvám” kevésbé valós magyarázat. A valóság az, hogy a falu vámhely volt. Amíg a Tiszát nem szabályozták, az Alföld nagy része gyakran volt víz alatt, arra közlekedni nem lehetett, így az ország keleti feléből a nyugatiba csak a Hegyalja érintésével lehette eljutni. Ám az átkelőhelyeket folyamatosan reparálni kellett, a híd, esetleg rév és az odavezető utak adtak elég munkát a falu népének.

Ez a szorgos munka most is folyik. A község szépítése, építése, a mindennapi megélhetés teendői ma is látszanak a községen. Javítják és építik a jelenből a jövőbe vezető utat. Kívánunk ehhez a munkához erőt és egészséget.

 

Megyei Rendvédelmi Nap

Szeretettel köszöntöm mindazok, akik megtisztelték megyénk rendvédelmi szervezeteit azzal, hogy érdeklődnek szervezeteink tevékenysége iránt. Most már elmondhatjuk, hogy hagyomány lett a rendvédelmi nap, hiszen 2013 óta összevont rendvédelmi napot tart a katasztrófavédelem, a rendőrség, a Büntetés- végrehajtási Intézet és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyíregyházán.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye rendvédelmi szervei „Ne légy áldozat” jelmondattal immáron negyedik alkalommal rendezi meg a közös Rendvédelmi Napi Ünnepséget.

Nem véletlen az április végi időpont, mert április 24-e Szent György napja a rendőrség napja, május 4-e Szent Flórián napja a tűzoltóság napja hazánkban.

Szent György napját Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották számon. A római korban a pásztorok kiseperték az istállókat, áldozatot mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban. Az egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A hiedelmek és a népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálta.

A történet szerint a Krisztus utáni 3. században Silena város lakóinak életét a közelben tanyázó sárkány keserítette meg. György, aki éppen katona volt, legyőzte a sárkányt és láncra verte. Az emberek nagyon megijedtek a pórázra kötött sárkánytól, de György megnyugtatta őket, mondván: „Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek a Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.” Az egyház 494-ben szentté avatta, majd György lett a védőszentje a mészárosoknak, a juhászoknak, a katonáknak és a rendőröknek. Április 24-e 1992 óta a Rendőrség emléknapja is hazánkban.

Fontosak a jelképek, hiszen rendőrségünk Szent Györgyhöz méltóan naponta küzd a gonosz sárkánnyal a bűnözéssel, amelyet pórázon kell, hogy tartson, mert különben megkeseríti az emberek életét.

Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az „Isten tűzoltójának” alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.

A mai Felső-Ausztria területén született a 3. század második felében. Légiósként a római hadseregben szolgált, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen egy erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián – szinte kilátástalan helyzetből – megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.

A 17. század során hazánkban is megelevenedett a Flórián-kultusz. Névnapját – május 4-ét – a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tisztelegnek, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.

Ez alkalomból a rendvédelmi szervek is ünnepelnek, ünnepélyes állománygyűlésen ismerik el a kiváló teljesítményt nyújtó rendőrök és tűzoltók munkáját.

A rendvédelmi szervek munkája csak a lakosság hathatós segítségével volt mindig és lehet ezután is eredményes. Ezért nélkülözhetetlen a lakossággal való jó kapcsolat. Ezt a célt szolgálják a rendvédelmi napok is, hogy a lakosság megismerje munkánkat. Ez erősíti a bizalmat a lakosság és a rendvédelmi szervek között.

Ez alkalommal is látványos bemutatók, kiállított technikai eszközök és színes programok nyújtanak betekintést a rendvédelmi és fegyveres szervek munkájába. A rendezvény ideje alatt a résztvevő szervezetek technikai eszközeit, járműveit tekinthetik meg a látogatók, valamint különböző akadálypályák, feladatok, illetve információs standok várják az érdeklődőket.

Ebben, az immár negyedik esztendőben nem is lehet más a cél, mint emlékezetes, az előző évekhez méltó, a családok számára tartalmas szórakozást, ismeretterjesztést kínáló programok megszervezése, melynek során a tárgyi emlékek bemutatásával, műszaki mentési gyakorlattal, valamint különböző rendvédelmi látványelemek megjelenítésével szeretnénk ifjúságunk számára az önzetlen hazaszeretet, a bajtársiasság ideáit közvetíteni, elősegítve ezzel a lokálpatriotizmus erősítését.

 

Mezőkaszonyi vendégeink köszöntése

Nem kis iróniával mondják, hogy Magyarország az egyetlen olyan ország, amely körös-körül önmagával határos. Ez Vámosatyára vonatkoztatva maga a valóság, hiszen tőlünk néhány kilométerre az ukrán-magyar határ túloldalán nemzettársaink élnek, magyarok, olyanok, mint mi. A határ elválaszt ugyan tőlük, de a sorsunk közös. Ők is a megélhetésükért, a fennmaradásukért küzdenek, mint mi az ország peremén a beregi kis községben.

Mezőkaszony tőlünk néhány kilométerre, a határ túloldalán található, lakóinak száma 2 338 fő és ennek 90 %-a magyar. A települést első ízben 1333-ban említik a krónikák. A korabeli okmányokban gyakran szerepelnek kaszonyi hospesek, vagyis vendégek. A tatárdúlás után sok külföldi telepedett le a faluban. Nem sokkal később a kaszonyi hegyen már szőlő termett, s abból jóféle bort szűrtek.

Ezt a jobb sorsra érdemes vidéket az első világháborút lezáró béke Csehszlovákiához, a másodikat lezáró a Szovjetunióhoz csatolta.

A szovjet érában a kaszonyiak élete a 70-es években jutott a mélypontra. A felnőtt lakosság jelentős része ekkor Beregszász iparvállalatainál helyezkedett el. Ma a férfiak jelentős része a határ magyarországi oldalán – jobbára építkezéseken – keresi meg a család eltartásához szükséges pénzt. Az asszonyok közül – kihasználva a határátkelő közelségét – sokan a közeli magyarországi településeken vállalnak idénymunkát.

A gazdaság, ezzel az emberek életszínvonala tönkre mehet, de a kultúrát és a hagyományokat őrizni kell, minden körülmények között, mert az a nemzet megtartó ereje. Tudják és érzik ezt a kaszonyiak is. A könyvtár égisze alatt élénk kulturális élet folyik, különösen népszerű a fiatalokból álló népzenei együttes. A mi és általunk az önök vendégei ma ők. Az együttesnek még nincs neve, de talán a „kaszonyi hospesek”, vagyis „vendégek” illene rájuk a legjobban, mert vendégek őt itt, de vendégeknek tekintik őket a mostani hazájukban is.

 

A Büdy-vár utolsó birtokosai

Tisztelt Beregszászi Nagy Edit, Tisztelt Beregszászi Család!

Örömmel és megilletődve veszem át az önök által felajánlott dokumentumot, amely a Büdy vár utolsó tulajdonjogát bizonyítja. A község idősebb lakói még emlékeznek azokra az időkre, amikor az ön nagyszülei birtokában volt az a Vámosatya és Gelénes közötti földterület, amelyen a várrom is található. A határ ezen részét ma is a Beregszászi-tag névvel azonosítják.

Valaha a régmúltban a család megélhetését biztosította egy ilyen irat, hiszen ez tette törvényessé a föld birtoklását, ami nemzedékekre határozta meg egy család életminőségét.

Becses számunkra ez az okmány, ehhez a kis földdarabhoz, mi itt a faluban ma nagy reményeket fűzünk, és ha jelképesen is, de most a falué lett.

Múltunk feltárása, megismerése, hagyományaink ápolása magában rejti az idegenforgalom fellendülésének lehetőségét, ami megélhetést biztosíthat számunkra ezekben az ínséges időkben.

Köszönjük a Beregszászi családnak ezt a dokumentumot. Úgy tekintünk rá, kedves Edit, mint az idők végetlenjén átnyúló ölelését, mellyel szülei, nagyszülei és önök ölelik át kicsi falunkat. Fontos kincseink között őrizzük majd, hogy ha valaki közülünk és utódaink közül rátekint, áradjon szét lelkében az összetartozás érzése.

 

Égjen a tűz!

A falusi ember életének mindig is része volt a tűz. Tűz nélkül nem sült ki a kenyér, nem főtt meg a lekvár, nem főtt ki a jófajta szilvapálinka, de nem főtt meg a mindennapi étel sem. Ezért a tűzre mindig különös gonddal vigyáztak. De a léleknek is kell a tűz, és a lélek tüze a múltból táplálkozik. Ha ez a tűz kialszik, lehet ugyan újra rakni, de sohasem lesz már ugyanaz. Ezért nekünk szükségünk van a parázsra, azaz múltunk emlékeire, hogy újralobbantsuk lelkünk tüzét.

Ilyen nap ez a mai is. Összegyűltünk lelkünk tűzének újbóli fellobbantásához, mert a parazsat, őseink hagyatékát féltve őriztük és őrizzük. Önök is láthatják, tapasztalhatják, itt vannak körülöttünk.

A Bockereki erdőt – a Bereg tüdejét – szépsége miatt csodáljuk. A Büdy várhoz több legenda kötődik, amelyek Büdy Mihály beregi főispán, valamint a török hódoltság korát idézik. A tájház és a látványtár több évszázad üzenetét hordozzák. A történelmi emlékpark pedig arról gondoskodik, hogy a múlt egyre halványuló parazsa mindig lángra lobbanjon, valahányszor elmegyünk mellette.

IDŐSEK NAPJÁRA!

Kedves vámosatyai idősek!

Az ENSZ Közgyűlése 1991 -ben nyilvánította október 1 -jét az idősek világnapjává.

‘A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarország 9,8 millió lakosából, 1,9 millióan töltötték be a 65. életévüket.

Vámosatyában az 574 főből, 130 fő töltötte be a 65.évet, közülük 43 fő él egyedül.

Az idősek napi ünnepi rendezvény, a vacsora, kulturális szórakoztató műsorok már régebben elmaradtak, de nem a járvány miatt, hanem azt mindannyian tudjuk, hogy az Önök kora miatt, egészségi állapota miatt az utóbbi két év rendezvényére sokan már nem tudtak eljönni.

Éppen ezért a korábbi gyakorlatnak megfelelően minden érintettnek (130 fő) 3000 Ft pénzbeli támogatást nyújt az önkormányzat képviselő-testülete, mert ennyi pénzügyi lehetőségé.

Kedves szépkorúak!

Azt is tudom, hogy a COVID-19 járvány betartása biztonsági okokból az idősek számára sok lemondással jár, de bízok benne, hogy szűkebb családja mindenkinek megadta ebben az időszakban nemcsak a fizikai, de az érzelmi biztonságot is.

Polgármesterként én gyakran mondogatom, hogy legnagyobb érték, a településen élő emberek.

Ha végignézem a település értékeit, külön tisztelettel, elismeréssel gondolok Önökre, a nyugdíjasokra, akik életük munkájával teremtették meg számunkra ezt a szép, Önökéhez képest jobb világot, azt a települési lehetőséget, amelyben élhetünk és amelyet bármelyik nemzedék alakíthat és gondozhat.

Fontos, hogy felismerjük azt, hogy amit az életben elértünk, azt csupán csak részben köszönhetjük magunknak, nagyobb részben szüleinknek és nagyszüleinknek. Hálásak lehetünk érte, mert munkánkat az elődök eredményeire építve végezzük.

A mindennapi munkában az elődök nyújtotta mintából meríthetünk hitet, erőt és bátorságot.

Kedves idősek!

Most, mikor befejezték az aktív pályafutásukat és megtettek mindent, amit megkövetelt Önöktől az élet és a szűkebb családi környezet, de most lehet, hogy támaszra szorulnak, kötelességünk a segítségnyújtás, kötelességünk szebbé tenni és minden családnak a maga lehetőségei szerint megkönnyíteni az életüket.

Ha Vámosatya településre gondolok, felteszem magamnak a kérdést, hogy mi az, amit biztosíthat egy ilyen kis település.

A válasz az, hogy az egészségügyi alapellátás érdekében helyben biztosítottunk egy korszerű eszközparkkal, tiszta, rendezett épülettel a betegek fogadására egy Egészségházat.

Sajnos az orvosi ellátás biztonságosabbá tétele nem rajtunk múlik, de hogy az alapellátás megoldódjon, mindent megteszünk.

Változnak az előírások, mely érinti az önkormányzati feladatokat is.

Törvényileg hozzánk tartozik, hogy biztosítsuk a házi gondozást és segítsük az otthonápolást. Ezek érdekében a különféle egyeztetéseket a feladatot ellátókkal vagy a hatóságokkal mindig megtesszük.

Talán azt is megemlítem, hogy aki a szociális egyszeri meleg étkeztetést igényli, annak biztosítjuk, a térítési’ díjhoz támogatást adunk. Jelenleg ezt a szolgáltatást 54 fő veszi igénybe, a kiszállításról gondoskodunk.

Magyarország Kormánya is tőle telhetően segíti Önöket. Ezek között említeném meg, hogy megvalósította a rezsicsökkentést és a „nők 40” intézkedést.

Így a 130 fő közül van olyan személy, aki ennek alapján részesül időskorúak öregségi nyugdíjában.

Magyarország Kormánya által elfogadott Alkotmányban az alábbi mondat szerepel: „A nagykorú gyermekek kötelesek a rászoruló szüleiről gondoskodni.”

A Magyar Alaptörvény a Magyar Alkotmány 2011 óta biztosítja ezt a jogot Önöknek. Ennek megfelelően. az a dolgunk, hogy megtanuljuk Mi magunk és megtanítsuk gyermekeinknek; a következő generációknak tisztelni és becsülni az időseket.

Isten éltessen minden magyar idős embert az idősek világnapja alkalmából Vámosatya Önkormányzat képviselő-testülete nevében!

A települési támogatás kifizetésére 2020.október 15-én kerül – sor a Polgármesteri Hivatalban 9:00-12:00 között.

Kérek mindenkit, a járványhelyzet miatt tartsa be a biztonsági szabályokat, a Hivatalban érkezve maszkot viseljenek, belépéskor használják a kézfertőtlenítőt. Aki kora, egészségi állapota miatt személyesen nem tudja a támogatást átvenni a határozat mellett lévő meghatalmazás kitöltésével a támogatás kifizetésre kerül.

Vámosatya, 2020.10.08.

Tisztelettel

Szász József

Lónyay Menyhért díjas polgármester